Amikor hazaértünk, fáradtan dőltem le a kanapéra és anyát néztem a könyvem fölött. Cseppnyi jelét nem mutatta volna annak, hogy mérges lenne - rám. Rám nem volt, sokkal inkább Xerxesre. Anyára nehezedik a lehető legnagyobb teher: egy manifesztálásra képtelen, lázadó, mindenlébenkanál lány, vagyis én. És ezt Xerxes minden alkalommal, amikor baj volt velem, az orra alá dörgölte. Az egész város (Vagyis az egész sziget) tudta, hogy Laila Black képtelen manifesztálni, azaz átváltozni sárkánnyá, ami nekem nem volt könnyű, Xerxest pedig csak azért érdekelte, mert mindenáron fenn akarta tartani a fajunkat. Chh, könnyen beszélt. Ő maga egy szibériai (Igen, Szibériában született) hósárkány volt, ami nemcsak, hogy hatalmas, méltóságteljes, rendkívül elbűvölő (Már, ha szereti az ember, hogy megvakul a sárkánybőrétől), ugyanakkor veszélyes. Társaságában volt egy aranysárkány, a fia és egy vízi sárkány, a lánya.
Anya morgott, elég hangosan, én helyeseltem minden kirohanását, Dy és Li pedig a tévé előtt ültek és játszottak valami autós játékkal. Anya hiába ivott kávét, nem igazán nyugodott le. Felvittem magammal a
szobámba egy doboz epres fagyit, beültem a hintámba és elővettem egy könyvet. Nem volt kedvem anyát hallgatni és a fiúkat sem, akik azon veszekedtek, hogy épp melyikük csalt a játékban. Nem telt el három másodperc, valaki megállt az ajtómban. Kicsit sötét volt a házban, de tudtam, hogy állnak az ajtómban. Az ajtó felé fordultam és megláttam azt az embert, akit sokan utáltak a szigeten: Avent, Andreas unokaöccsét. Tipikus vörös haja volt és borostyánszínű szeme, amit nem furcsáltam, mert tűzsárkány volt. A tűzsárkányok, akikből volt kábé négy a szigeten, mindannyian nagyképűek voltak, élükön Avennel.
- Szia, La - vigyorgott rám az ajtóból.
- Takarodj - morogtam lehunyt szemmel.
Annyiban hagyta azt, amit az előbb mondtam neki. - Seno nem annyira mérges rád, mint Xerxes.
- Rohadtul nem érdekel - Nem pont ezekkel a szavakkal mondtam, sokkal trágárabbakkal, de erre gondoltam.
- És azt szeretné, ha - Na, itt álltam fel, trappoltam az ajtómhoz és csaptam rá, az egész ház beleremegett. Nem volt kedvem, se idegrendszerem vele beszélgetni. Eleve utáltam a srácot, jobban, mint Andreast és Xerxest. Ami nálam azért nagy szó.
A nap hátralévő részét a szobámban töltöttem zenét hallgatva, olvasva, vagy épp magamban morogva. Anya este lazacot csinált, aminek már a szagától hányingerem lett. Lehet, hogy szigeten éltünk, de utáltam a halat. A látványától, attól, hogy hozzáérjek és a szagától, pláne az ízétől elkapott a hányinger. Ezért én vacsorára salátát kaptam, amivel bementem a szobámba.
Fürdés után kikiabáltam egy Jó éjt!-et az ajtón. Lekapcsoltam a nagy- és felkapcsoltam a kislámpát és bebújtam a jó meleg takaróm alá és vártam, hogy elaludjak, hogy holnap egy újabb értelmetlen napot éljek túl.
Kép forrása: giphy.com
Kép forrása: giphy.com
Anya morgott, elég hangosan, én helyeseltem minden kirohanását, Dy és Li pedig a tévé előtt ültek és játszottak valami autós játékkal. Anya hiába ivott kávét, nem igazán nyugodott le. Felvittem magammal a
szobámba egy doboz epres fagyit, beültem a hintámba és elővettem egy könyvet. Nem volt kedvem anyát hallgatni és a fiúkat sem, akik azon veszekedtek, hogy épp melyikük csalt a játékban. Nem telt el három másodperc, valaki megállt az ajtómban. Kicsit sötét volt a házban, de tudtam, hogy állnak az ajtómban. Az ajtó felé fordultam és megláttam azt az embert, akit sokan utáltak a szigeten: Avent, Andreas unokaöccsét. Tipikus vörös haja volt és borostyánszínű szeme, amit nem furcsáltam, mert tűzsárkány volt. A tűzsárkányok, akikből volt kábé négy a szigeten, mindannyian nagyképűek voltak, élükön Avennel.- Szia, La - vigyorgott rám az ajtóból.
- Takarodj - morogtam lehunyt szemmel.
Annyiban hagyta azt, amit az előbb mondtam neki. - Seno nem annyira mérges rád, mint Xerxes.
- Rohadtul nem érdekel - Nem pont ezekkel a szavakkal mondtam, sokkal trágárabbakkal, de erre gondoltam.- És azt szeretné, ha - Na, itt álltam fel, trappoltam az ajtómhoz és csaptam rá, az egész ház beleremegett. Nem volt kedvem, se idegrendszerem vele beszélgetni. Eleve utáltam a srácot, jobban, mint Andreast és Xerxest. Ami nálam azért nagy szó.
A nap hátralévő részét a szobámban töltöttem zenét hallgatva, olvasva, vagy épp magamban morogva. Anya este lazacot csinált, aminek már a szagától hányingerem lett. Lehet, hogy szigeten éltünk, de utáltam a halat. A látványától, attól, hogy hozzáérjek és a szagától, pláne az ízétől elkapott a hányinger. Ezért én vacsorára salátát kaptam, amivel bementem a szobámba.
Fürdés után kikiabáltam egy Jó éjt!-et az ajtón. Lekapcsoltam a nagy- és felkapcsoltam a kislámpát és bebújtam a jó meleg takaróm alá és vártam, hogy elaludjak, hogy holnap egy újabb értelmetlen napot éljek túl.
Kép forrása: giphy.com
Kép forrása: giphy.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése